A teremtett élet mintájára hozták létre a felhalmozott tudásuk tárházának, és tudatuk leképezett mesterséges, de élő
kiteljesüléseinek otthont adó rendszert. A környezet változása motiválhatta a rendszert létrehozó civilizációt.
A rendszer életet örökített át a benne élő mesterséges intelligencia másolásával, ami olyan mértéket öltött, hogy
szükségessé vált a rendszer újradefiniálása. Három fő kvantummechanikai elvű összetevője volt a rendszernek, amely
egységek egymástól függetlenek voltak, de a működtető alapelvektől vezérelve egy egységet képviseltek. Az egyik ilyen
egység az újradefiniálás során szingularitást hozott létre... Mindezt a rendszeren belülről vezérelve, létrehozva addig
ismeretlen fizikai formákat, anyagot, anti anyagot. Egy új, korábbi elvektől eltérő sajátosság is kialakúlt, így lett
ebben az univerzumban meghatározó szerepe az időnek.
2022-01-22 Carl Peter Bowman
Ajánló
Nuuvella bejegyzés
A novellák kapcsolódó, de önálló új része az A forrás – az élet értelme című novella lesz. Ennek az első fejezete kicsit technikai bevezető lesz, ami akár új számítógépes elvek megalkotását is előirányozhatja, illetve úgy tudom, hogy még ilyen elvek nincsenek alkalmazva. Tehát szó lesz az első fejezetben kvantummechanikai elvekhez hasonló, de nem kvantumszámítógép lehetséges kialakításáról. Így például a fizikai világunk törvényszerűségeit felhasználva is funkcionális egységeket lehetne kialakítani. Ezek utánozhatnák a fénysebesség szerinti korlátokra épített idő alapú változásokat. Konkrétan, ha egy bitsorozatot útjára indítunk, akkor a korlátozás nélküli fizikai alkatrész, például egy regiszter érzékelné bitsorozatot pontosan úgy, ahogy ki lett küldve, de definiálni lehetne másik regisztereket is, akár virtuálisan, szoftveresen, amelyek egy része meghatározott távolság megtétele után a fény terjedési sebességét, mint korlátot figyelembe véve már érzékelnék az adatokat, másik része pedig még nem, csak a rendszer órajele szerint később. A rendszer órajele határozhatná meg, hogy a jel elérkezett-e adott távolságra. A távolság, és a kihelyezett virtuális regiszterek száma lehetne tetszőleges, és lehetne definiálni virtuális tömegeket, amik lelassítják a fényt, tehát adott irányba csak később érkezne meg az adat. Az egész lehetne szoftveresen definiált is, vagyis egy kulcs, vagy akár genetikai mintához hasonló kulcs dönthetné el, hogy milyen távolságra – óraütemre – kihelyezett regiszterek, milyen irányba, esetleges lassítással léteznek. A hangsúly a virtuálison lenne, hogy a rendszeren belülről lehessen definiálni, az esetleg idővel mutálódó belső adatok mintájához újradefiniálva. Persze ha jól sejtem, kicsit hasonló a ddr memóriák működése, ahol ddr5, ddr6, stb. jelenti azt, hogy hány ütemen keresztül vizsgálják a kiinduló adatokat, de ez mégis más, mert korlátlan ütem jelen lehet a számítógépben, és a működés alatt változó ütem mellett. Na meg az ütemek lefutási ideje sem kell, hogy egyenlő részekre legyen osztva, lehet teljesen aszimmetrikus. A való világot utánozná a rendszer, például a fény terjedési sebessége alapján eldől, hogy adott időpontban egy napkitörés látszódik-e a földről, majd másodpercekkel később a holdról, és egy szupernóva felvillanás fekete lyuk mellett elhaladó fénye miként jut el hozzánk. A való világot utánozná úgy is, hogy más-más genetikai kód alapján más-más üzenet, vagy utasítás lenne dekódolva. Mivel a rendszeren belül korlátlanul szegmentálható lenne így egy-egy funkció, ideális is lenne olyan virtuális világok részére, amelyeknél nem lenne szempont az, hogy a rendszeren kívüli idő múlásával egybe esik-e a belső idő múlása, vagy a rendszer üteme alapján nem fontos, hogy a rendszer egészét tekintve állandó legyen az egyes végrehajtási lépésekhez tartozó ütemek száma. Az előző novellákban pont ilyen kérdéseknél látszott megbukottnak egy ilyen számítógépes rendszer.
Szó esik még ebben a fejezetben időre mutálódó adatokról, ami egy speciális adatbázis kezelési technika része, és a célja, hogy előre elhelyezett adatok egy-egy része csak az idő múlásával, de meghatározott időben legyen hozzáférhető.
Szó esik még az atomi elvű számítógépről. Ahogy a fizikai világban, úgy a számítástechnikában is lehet alapozni valószínűségekre. Például az atommag körül keringő elektronok helyét nem lehet adott időpillanatra megmondani, de valószínűségi felhővel ábrázolni lehet.
2022-01-24 Carl Peter Bowman